Út a teljességhez

Nem a valódi hozzáállás-változás az, amikor egy nehéz helyzetben erővel próbálod meggyőzni magad, hogy „minden rendben van, ez így jó, szeretem ezt.” Ez inkább egy felszíni takaró, egy álca, ami pillanatra elfedheti a valóságot, de nem oldja fel a mélyben húzódó érzést. A valódi változás mélyebb. Ott kezdődik, hogy megengeded magadnak, hogy valóban lásd, mi van benned. Nem szépítve, nem kikerülve, hanem tisztán. Hogy észreveszed: „igen, most ezt érzem… ez a minta él bennem… ez a gondolat húzódik meg a háttérben.”Amikor így ránézel önmagadra, a tudattalan már nem tart börtönben. Fény gyullad benned, és hirtelen megérzed: ez csak egy nézőpont a sok közül. Egy ajtó a teljességhez. És ahelyett, hogy görcsösen ragaszkodnál hozzá, megengeded, hogy a többi nézőpont is láthatóvá váljon.Ekkor tárul fel a világ sokszínűsége. Olyan, mintha hirtelen egy táj új részleteit pillantanád meg, amely eddig rejtve maradt előtted. Nem az ítéletek, nem a minták és nem a hiedelmek azok, amelyek elválasztanak a teljességtől, hanem az, ha rejtve maradnak benned. Mert amit nem látsz, az formál téged a leginkább.De amikor tudatossá válik, akkor már nem tart fogva. Akkor megérezheted, hogy minden ítélet mögött ott van a szabadság lehetősége is. Akkor mondhatod:„Ez is én vagyok. De nem csak ez vagyok.”És innen kezdve a világod kitágul. Nem kell erővel pozitívvá színezni semmit. Elég, ha engeded látni a valóságot. Onnan a fény már magától átragyog rajta.

Szeretettel,

Judit